A teljes cikket Sarkadi Zsolt írta akit ezúton bíztatnék, hogy ebből írjon egy könyvet most! - Remélem látod a rád mutató linkeket! :) ;)
Az utóbbi idők legjobb cikke a közösségi médiáról és az internetről, ami tisztán bemutatja azt, hogy honnan indult ez a fejezet, hol tartunk most és hova tart a világunk.
"Megfigyelési kapitalizmus"
"Társadalmi kreditrendszer"
"Az adatok és az egyén azaz individum értéke"
"Magunk meglévő és gyermekeink jövőbeni függőségei"
"Ha elfogadjuk, hogy a Facebookot kifejezetten függőség előidézésére tervezték, ugyanúgy, mint ahogyan a kaszinók belsejét is úgy alakítják ki, hogy az emberek minél több időt töltsenek benn, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy aki egy kaszinóban nő fel, jó eséllyel szerencsejátékfüggő lesz. A fiatalok pedig ma a közösségi média minden elemében a megfigyelési tőke szája ízének megfelelően kialakított online terekben nőnek fel, nem meglepő, hogy sokuk élete a megfigyelési tőke martalékává válik. Egyre kevésbé érzékenyek a magánszférájuk megsértésére, a folyamatos megfigyelésre és a magatartás-befolyásolásra.
Shoshana Zuboff szerint így jön létre a megfigyelési kapitalizmus ideális erőforrásaivá kondicionált emberekből a kaptártársadalom, aminek tagjai függőkként szomjaznak a közösséghez tartozásra, és ennek érdekében a saját személyiségüket is hajlandók a végletekig tárgyiasítani. Ezek az emberek maguk fölé rendelik a közösséget, és saját magukat is a közösség szemén keresztül képesek csak érzékelni. Az, hogy a fiatalok vágynak erre a közösségre, mindig is adott volt, most viszont ezt a vágyat a megfigyelési tőke használja ki annak érdekében, hogy a védekezésre legképtelenebbeket a tőke érdekében felépített és az iszonyatos tudásbeli egyenlőtlenség által meghatározott terekbe csalja.
Ebből a receptből persze már messze nem csak a Facebook főz, még ha ők is jegyezték le. Ugyanilyen elvek mentén működik a YouTube, a néhai Vine, a Snapchat vagy a felhasználóival egészen elképesztő mennyiségű közösségi tartalmat megetetni képes TikTok is."
"A másik hiba, amit a megfigyelési kapitalizmus értelmezésében elkövetünk, hogy a rendszert a már ismert, a 20. században szintén tömeges megfigyelést végző totalitárius diktatúrákhoz hasonlítjuk. Emiatt gondolják sokan, hogy a Google, a Facebook vagy az Amazon megfigyelési műveletei rá nem veszélyesek, hiszen nincs titkolnivalója, róla semmi kompromittálót nem tudhatnak meg. Viszont akik ezt mondják, épp a lényeget értik félre. A Google-t ugyanis nem az érdekli, ha valaki gyerekpornót néz, a Facebook többnyire magasról tesz rá, ha valaki csalja a partnerét. Pedig félreértés ne essék, a Google pontosan tudja, kik néznek gyerekpornót, a Facebook pedig azt, kik csalják a partnerüket. De nekik ezek az adatok nem kellenek. Míg a diktatúrák titkosrendőrségei az egyén megtörésével törődtek, a mai megfigyelők egyszerűen mindent tudni akarnak rólunk, és élni akarnak a tudáson keresztül megszerzett, minden ember felett gyakorolható hatalommal. Az egyén adata önmagában nem sokat ér nekik, az emberiség összes adata, és az ebben rejlő minták kellenek.
Az így keletkező hatalom ráadásul szokatlanul puhának tűnik, hiszen nem kényszerít, ahogyan a diktatúra kényszerített, csak észrevétlenül terel az általa meghatározott célok felé. Ráadásul míg a diktatúrák a hatalom fenntartása érdekében kényszert és elnyomást alkalmaztak, a megfigyelőcégeknek ilyesmire nincs szükségük, az ő hatalmuk ugyanis önmagát tartja fenn, hiszen az pusztán a felhalmozott tudásból és az ebből következő előrejelző képességből áll, fizikailag nincs mit védeni rajta, hiszen
AZ EGYÉN EZEN A SZINTEN MÁR NEM JELENT SZÁMÁRA ÉRDEMI FENYEGETÉST."
A teljes cikk itt olvasható (Szerintem minden gondolkodónak ajánlott!).: